Ma mindenki pörög. Rohan. Lazításra nincs idő, mert mi van, ha valamiből kimaradunk? Egyrészt ez elég gáz, mert a folytonos aktivitás senkinek nem tesz jót. Másrészt nem tudjuk, hogyan kell “nem csinálni”, “nem pörögni”. A képlet szerintem egyszerű. A mai élet erőteljesen jang orientált: pörgés, agyalás, kontroll, ésszerűség, aktivitás, mozgásban levés, harc, kiáramlás. És igen, az élethez szükségesek ezek az erők. A baj ott kezdődik, ha a nap 2/3 részében így működünk.
A másik fele a képletnek a jin minőség, a maga bölcs, visszahúzódó, befogadó, befelé forduló, lágy, passzív, nyugodt, csöndes, ‘hagyom megtörténni’ oldalával. Ha őszintén belegondolunk, ez igen ritkán történik meg velünk. Talán a tuti recept a meditáció lenne? Lazít, klassz zene a háttérben, minden gondolat kiiktatva… na sokszor itt a gond.
Nekem nem jön be, hogy csak úgy leüljek, és relaxáljak. Engem nem ez nyugtat le. Egy kivétel azért van: a pranayama. Meglátásom szerint egy 86%-ban Pitta alkat esetén ez normális. Ahogy a Vata típus sem tud a zizegésből utasításra kijönni. A Kapha viszont boldogan, mosolyogva – mint egy Buddha – képes rá, mi több, alig várja az ilyen lehetőségeket.
Erre biztos nem én jöttem rá elsőként, csak én ezt fel merem vállalni. Egy jóga tanár, aki nem képes nyugton maradva meditálni???!! Akkor hogy jóga tanár az ilyen? ?
Köszönöm, jól működöm! A tüzes Pittának is kell a relaxáció, csak tapasztalatom szerint nála más a recept. Például a mozgáson alapuló tudatmódosítás (táncos meditáció) kiváló lehetőség.
A hullámokat, a mindennapi stresszt nem tudod megállítani. Amit tehetsz, hogy megtalálod a Te megoldásodat. Mert a stressz – sajnos – életünk kiiktathatatlan része ma már. Ellene küzdeni erőpocsékolás. Csak elviselni, beletörődni, majd „élvezni” a következményeit ostobaság. Kezelni viszont nekem olyan, mintha a szemetet nem kivinnéd, hanem orrcsipeszt használnál, hogy el tudd viselni a bűzt.
Nekem a tudatos jelenlét – divatosan a Mindfullness – a receptem.
A fókuszált, tudatosan irányított testmozgás segít, hogy a gondolatainkat a jelenben tartsuk, megéljük az adott pillanat varázsát.
Ha csak ülünk, ez ugye nem jelent kihívást, az agy fellélegzik: „nincs meló, jöhetnek a gondolatok”. Szóval ha egy pörgős nap végén úgy döntesz, hogy meditálásra fogod elmédet, hát kb. ez fog történni.
Ha azonban olyan dolgot csinálunk, amihez igenis kell a tudatos fókusz, akkor az agyat munkában tartjuk. Bár még így is be fognak úszni gondolatok, de az izgalmas elfoglaltság leköti a figyelmünket. Ilyen például nekem a napló készítés, és persze a jóga is.
Hányszor hallottam már, hogy a jóga nem nekem való, mert lassú. Igen, lassabb, mint a spinning vagy a fallabda. Akkor a spinning stílusú életmódunkhoz válasszunk fallabda sportot?
Amire érdemes figyelni, hogy az ászana pont megfelelő legyen. Mit is jelent ez? Épp annyira legyen nehéz, hogy a figyelmünket folyamatosan lekösse a mozdulat megtartása, de ne legyen túl nehéz, mert abból görcsölés lesz… és a pitta dührohamot kap, mert nem sikerül neki, a vata könnyedén megcsinálja, és ezért nem garancia a figyelme lekötése, a kaphának meg már az elején elmegy a kedve az egésztől 🙂
A lényeg, hogy a nekünk megfelelő kihívást adó testtartást, foglalatosságot találjunk, és jelen legyünk abban.
