Elcsendesült minden, és hirtelen ránk szakadt… a lehetőség. Vagy a fél-elem. Ki minek látja, éli meg. Mert mára a rettegés tapintható Budapesten is. És sajnos nem nagyon kedvez a „stand by” állapot, ha valaki folyton a netet bújja újabb koronás áldozat után kutatva. (Mert sajnos ma a tragédia az igazi hír…az hoz sokakat izgalomba.)
Szimplán az én véleményemet írom le, nem lájkokat vadászok, de kommunikálni szeretnék.
Millió gondolat cikázik a fejemben, ahogy talán másokéban is.
Szerintem, ha merünk nagyon mélyen magunkba nézni, szembesülünk azzal az izgalommal, ami a pár nappal ezelőtti kényelmes nyugati életmódunkból hiányzott. Nem létezik valós izgalom mára. Legfeljebb a »War of Tanks«, »War Thunder«, »Valkyria Chronicles 4«, stb. játékok dobogtatják meg annyira a szíveket, mint most a sorban állás az élelmiszerért.
Ahonnan a mai elkényelmesedett ember „jön”, ott napi szinten volt valós adrenalin-löket. Naponta indultak útnak vadászni. Ismerős ez most? És igen, erre vagyunk tervezve. A túlélésre. Hagyjuk a nyugati »pc« dumát, miszerint a jelenlegi ember oly annyira pozitívan és „tünci” módon gondolkodik, hogy nincs is szüksége ilyen csúnya izgalmakra. A stressz – mértékkel – igenis a túlélés kulcsa. Szükséges ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Olvass utána, van erről bőven írás, de lehet még én is írok róla.
A mértéktelenség a baj.
Hm, mérték nélküliség. Mintha az utóbbi napokban ezt tapasztalnám. Gondoltam, elmegyek boltba, a szokásos heti vásárlást megejteni. Mellbe vágott, ami fogadott. A semmi. Boltosok csak ennyit mondtak: ők pakolják folyamatosan az árut, de páran MÉRTÉKTELENÜL vásárolnak. Többek között lisztet, cukrot, WC papírt. (Hogy ezt ki a jó ég találta ki, hogy krízis helyzetben eme szentháromság fogja megmenteni az emberiséget, talány számomra.)
Nos, a liszt és cukor pont a két legkárosabb élelmiszer. Tápláléknak semmiképp nem nevezném. A tartósan és kórosan sok szénhidrátbevitel következménye a számos „civilizációs betegség”. Erről is fogok még írni. Szóval, ha a legrosszabbat akarod magadnak és a családodnak, akkor legyen otthon sok liszt és cukor.
Tehát a mértéktelenség. Természetvédelmi mérnökként a véleményem, hogy ez sodorja a Földet és az embereket is veszélybe. Ahogy a járvány előtt, úgy még most is mértéktelenül vásárolnak sokan, hisz jól idomított fogyasztók vagyunk. A cégek, a boltok, gyógyszertárak… mindenki mértéktelenül akarják fokozni a hasznukat, bármit megtesznek, a marketingesek tolják ezerrel, hogy vásárolj, fogyassz, vegyél s egyél. Mindezzel persze mértéktelen energiafelhasználás, mértéktelen szemétképződés, stb. jár.
Mindeközben meg nem állunk egy pillanatra sem, hogy HÁLÁT ADJUNK AZÉRT, AMI VAN. Mert természet(ellen)es, hogy bármikor bemehetünk a boltba, és az ég világon mindent megvehetünk. Naná, hogy kényelmes. De nem életszerű, ha tetszik, ha nem. Mert elhitetik velünk, és mi készségesen el is hisszük, hogy sértetlen ez a nem fenntartható rendszer. Ám az utóbbi hetek történései már megcáfolták ezt.
Mert elcsendesült a világ, csak a félelem hangos benne.
Mert már most érzékeljük a társaság, közösség és az árubőség hiányát. Én abban reménykedem, hogy ettől néhány dolog visszakapja valós értékét ebben az érték-torzult világban.
Vajon miért kell egy világjárvány ahhoz, hogy emberibbé legyen az élet?
Német webáruház megígéri, hogy nem emel árakat… pedig a félelem miatt sokan bármit megadnának vitaminokért például. Mert vannak olyanok is, akik ezt kihasználják.
Airbnb szobák nyílnak meg ingyenesen kórházi dolgozók számára, hogy ne vihessék haza a fertőzést…
Főbérlő felére engedi a bérleti díjat egyetemista albérlője számára…
Közösségek szerveződnek, hogy időseknek segítsenek bevásárolni…
Sok minden lehetséges. Talán az is, hogy a „csak nekem meglegyen” gondolkodástól eljutunk a „másnak is legyen” szemléletig.
Az is, hogy ez a drasztikus megállítás jó dolgokat hoz majd, és a Föld fellélegzik, s talán ezzel esélyt kapunk egy, emberi értelemben is tisztább életre.
Minden lehetséges – miután feleszméltünk a nem vártból.
