Az előző bejegyzésemben az újévi fogadalmakról írtam. Akkor teszünk ilyet, ha változást szeretnénk: valamiből többet, másból kevesebbet, azaz a jelenlegi állapottal elégedetlenek vagyunk, változtatni akarunk. A saját tapasztalatom az, hogy igazán csak hamvainkból tudunk megújulni. Ám hogy ez sikerüljön, szembe kell nézni magunkkal, s talán ez a legfájóbb ebben a ’meghalósdiban’
Nyugati társadalmunk egyik tabu témája a halál. Így aztán elég meredek kijelentés, hogy hamvainkból leszünk képesek megújulni, nem? Bár halál említésekor elsősorban a fizikai elmúlást értjük, én most teljesen másképp közelítek a témához.
A halál változást, átalakulást, egy új valami megszületését is jelenti. Ahogy a főnix is saját hamvaiból születik meg azáltal, hogy elengedi, elégeti a régit. Nekünk is hasonlóképpen érdemes a változáshoz nekirugaszkodni: el kell engednünk a régi mintáinkat, régi gondolatainkat, elavult szokásainkat, valamely részünket, azaz igen, kicsit meg kell halnunk.
Ugyanakkor ahhoz, hogy ez sikerüljön, szembe kell nézni magunkkal, mondjuk egy nap tudatosul bennünk, hogy betegek vagyunk, merevebbek az ízületeink, igencsak meghíztunk, boldogtalanok vagyunk, és így tovább.
Most egy pillanatra állj meg az olvasással, és gondolkozz el, hogy a nem kívánatos állapotod előtt milyen voltál? Más szóval, milyen részeid haltak meg? Az egészséges, a friss testű, a kívánatos méretű, a sportos/ izmos, a boldog, a jó kedélyű, az életvidám, a szenvedélyes szerető, a spontán, a kíváncsi…?
Melyik részedet, melyik énedet, milyen gondolataidat temetted el a betegség, túlsúly, depresszió hantjai alá? Milyen tűz aludt ki Benned, és adtad át magadat a mai állapotodnak?
És ha szembe mertél nézni a valósággal, és őszintén megválaszoltad magadnak ezeket a kérdéseket, akkor azt is tudni fogod, hogy mit kell tenned. Egy azonban biztos: saját hamvaidból tudsz csak újjá születni. Nincs az a guru, tanár vagy edző, se varázsszer, mely elvégezné helyetted a munkát. Utat mutathatnak, de neked kell rajta haladni, mely tele lesz élménnyel és akadállyal egyaránt.
A legnagyobb buktató a változás útján minden bizonnyal:
A kifogás
Ma kire vagy mire hivatkozva nem edzettél, jógáztál, futottál, vagy ettél hizlaló, egészségtelen ételeket…?
Csak emlékezz vissza, hogy a nem kívánt állapot hogyan alakult ki. Az adjon erőt, hogy tudod, a kifogások eltérítenek.
És igen, amikor ilyen választások előtt állunk, meghal a lusta, a másokat kiszolgáló, a kényelmes, a lemondó, kifogásokat gyártó részünk. Ha nem tudod “meghalasztani” ezeket a részeidet, nem fogsz tudni új életet élni.
Azért írtam le mindezt, mert mögöttem is hosszú út van. Az alábbi fotóm, amin kis husika vagyok, a kedvencem lett.
Mert ha ránézek, az akkori “megmagyarázós” önmagamat látom, akinek sokat köszönhetek. Ma már boldogan nézek vissza a hosszú, rögös útra, és MINDEN könnyet, minden fájdalmat, minden lemondást megért a mai állapot. Nem volt könnyű.
De tudod, ami nem öl meg, az megerősít.
És azt is látom, hogy a fél éve rendszeresen gyakorló tanítványaim mekkora utat jártak be, milyen nagy változásokon vannak túl. A legszebb visszajelzés, amikor azt mondják, hogy mennyire örülnek a kisebb ruhaméretüknek, és a párjuk nagyon boldog a feszesebb idomuk, a mosolygós arcuk miatt. De ahogy én se, ők se ajándékba kapták a Mikulástól.
…ja és az se kifogás, hogy Neked nem való a jóga 🙂 Gyere, próbáld ki velem, majd utána dönts!
Namasté
