A jóga szerint a fiatalság fokmérője a gerincünk hajlékonysága. Ám sokszor amiről azt gondolnánk, hogy jótékony, inkább ártalmas lehet. Az első tisztázandó dolog, hogy a jóga-ászanák túlnyomó többsége gerinc-gyakorlat, azaz valamilyen irányban intenzíven megmozgatja azt. Ily módon értelmetlen külön gerinc-jógáról beszélni.
Ma az emberek nagyon nagy többsége munkaidejét ülve tölti, majd otthon, az autóban, meg a tv előtt is csak ül, vagy görnyed a házimunka fölött… Ez a testtartás gyilkolja a porckorongokat, gátolja a légzést, mert az előre eső vállak és az elöl tartott fej beszűkítik a mellkast, és a hasi szervek vérkeringését is akadályozza, különösen, ha számottevő zsigeri zsírt halmoztunk fel.
A gond ott kezdődik, amikor a „normál” életmódot folytató ember az irodai munkája után betoppan egy jóga órára, ahol a testtartások nagy százaléka épp abba az irányba mozgatja a gerincét, amerre egyébként azt egész nap terheli.
Nekem olyan ez, mintha az előrehajló pózok versenyszámok lennének, ahol meg lehet mutatni, milyen jó jógások vagyunk. Azért merem ezt leírni, mert 10 éve még én is ilyen voltam. A Pitta amúgy is szereti a verseny-helyzeteket 🙂 És igen, sokszor tapasztalom az óráimon, hogy a tanítványok oldalra pillantanak, és hol szomorúan konstatálják – hol pedig örömtől repkednek az eredmény láttán. Mintha a “ki tud ráhasalni a lábára” olyan fontos lenne. Ez a versenyszellem bizonyos helyzetekben adekvát, de nem jóga órán. Erről írtam már itt és még biztos fogok is.
Épp ezért én az óráimat maximálisan a gerinc érdekében, védelmében állítom össze – azt tanítom, ahogy én is gyakorlok. Hisz szól ez magamnak is, mert az intenzív verseny-sport az én gerincemet is meggyötörte. Itt olvashatsz erről.
Erről eszembe jutott egy történet. Egy 59 éves hölgy tanítványom mesélte, hogy eldöntötte, sportolni fog. El is ment a város egyik edzőtermébe, és személyi edzőt fogadott, mert nem igazán tudta, mivel kezdje az új, sportos életét. Pár hónappal rá találkoztunk, amikor elmesélte, hogy azóta nagyon fáj a dereka. Kérdésemre elmondta, hogy az edző összeállított neki egy edzéstervet, melyben többek között súllyal guggolás is volt. Na most kérdem én: egy 60 éves, évtizedek óta nem sportolt, úgy 15 kg túlsúllyal élő nőnek valóban ez lenne a tuti kezdő gyakorlat? Ám az se biztos, hogy ha elmegy egy csoportos jóga órára, és azt csinálja, amit a többiek, akik lehet, hogy már hónapok óta gyakorolnak, akkor nagyon más lenne a testi érzete.
Visszatérve, a jóga fantasztikus dolog. Ugyanakkor igen veszélyes is.
Egy elv vezéreljen: ha fáj, állj meg! Tudj nemet mondani. A Te tested, a Te felelősséged. És a következmények is a Tieid! Ezt azért jó észben tartani. Ha az óra hangulata olyan, hogy ciki leállni, hagyd ott! A gerinced egészsége mindennél fontosabb!
Én ma már sokkal inkább testtudatosságot tanítok. Pont azért, hogy a tanítvány tudja, érezze, mikor, mit jelez a teste.
Mindezt mikor és hol?
Tarts velem, a jóga klassz dolog, főleg ha jó kezekben vagy.
Namasté
